Erdőszentgyörgy kulturális, egyházi öröksége

 

 

Nagyon megtévesztő a korunkban használt név, mert csehekre utal. A 18. században Csejoldal van említve majd a 19. században Cseoldal névformát használták. Cseholdala településünk keleti részén fekszik, a Szovátára vezető országút bal oldalán, a Borzája és Csendes patak közötti teraszokon. Fekvése igen szép, innen a Küküllő völgyét és a Küsmöd völgyét is belehet látni. 1904-ben Tar József gazda ekéje szántás közben kincsben akadt (szájhagyomány szerint). Ez a kincslelet Széplaki János közvetítésével a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeumban kerül, ahol leltározzák, de nem kelt nagy vízhangot. Roska Márton történész felfigyel a kincslelet fontosságára és 1929-ben tanulmányt ír róla.

 

 

A bronzlelet tartalma: 22 tokos füles balta, némelyiken vasrozsda foltok vannak, egy keskeny tokos véső, 3 lapos bronztál, egy hiányos bronztál, egy füles csésze, egy félgömb alakú merítő csésze, egy csüngődísz és egy bronzbogrács.

 

 

 

 

 

 

A kincsleletekről megjegyzi, hogy leletkörülményei ismeretlenek. A bronztárgyakat szántás közben találták, nem lehet tudni, hogy egy helyről vagy szétszórtan kerültek a felszínre. Tar József szántóföldjének hossza kb. 500 m és 1,37 ha területen fekszik.

1928-ban Szőcs Ferenc földjén, szántás közben felszínre került két kitűnő állapotban levő Hallstatt kori bronzbogrács.

 

 

 

 

 

 

 

 

A Szőcs Ferenc szántóföldje, az előbb említett Tar József földjétől északra a 2. és 3. borozdák között fekszik. Aurel Filimon történész, múzeum igazgató, a bronzlelet feltárási körülményeit és pontos helyét nem részletezi, a tény az, hogy 1928-ban a marosvásárhelyi Kultúrpalota régészeti részlegén kiállítottak mint erdőszentgyörgyi bronzlelet. Mozsolics Amália ki korának egyik legkiválóbb régésze volt, tanulmányozta az erdőszentgyörgyi bronzdepót időrendi meghatározását, közleményében mely megjelent 1941-ben az Erdélyi Nemzeti Múzeum kiadásában, kidolgozta a most is érvényesen alkalmazott kronológiai rendszer korszakainak és depót horizontjainak sorrendjét.

 

 

A Cseholdalán talált bronzleletek, a vaskorszak elejére tehető, a Hallstatt B2 depót horizontnak követője. Véleménye szerint a bronzlelet az Illirség itáliai kereskedelmi kapcsolataihoz kötődik. A kora vaskori települések a kereskedelmi utak mentén alakultak ki, esetünkben a sókereskedésez kötődő úthálózatok előkelő helyet foglalnak. Ezek az úthálózatok mentén, nem csak élénk kapcsolatrendszer alakult ki hanem bronz öntödék, műhelyek is működtek. Soroceanu Traian történész, megemlíti, hogy az előbb felsorolt bronzdepót tartalmazott még két bronzrögöt, ami bronz öntöde működésére utal. A bronz szerszámok, fegyverek, edények, törékenyek voltak és csak újra öntessél lehetett tovább használni. Magaslati településeken, teraszokon laktak, mivel a Küküllő árterülete, csapadékos években, alkalmatlan volt, települések és utak használatára.

 

 

A szájhagyomány szerint Cseholdalát hosszában egy út szelte át, melynek alapja élire rakott homokkőből (terméskő) volt kirakva. Ez az utat mezőgazdasági munkálatok miatt felszámolták. Jelenleg ennek a feltételezett útnak a maradványai, Pad dűlő alatt a Dózsa György-Szekfű utca kereszteződése irányában a domb oldalán folytatódik. 1956-ban a Pad dűlőn a Zsidó temető felett, Orbán Ferenc gazda földjén, ligalérozás (szőlő ültetvény) közben élire rakott homokkő utat találtak, 35-40 cm mélységben, az út szélessége 2-2,2 m volt. Ezek az útmaradványok nem voltak tanulmányozva igy nem lehet a Cseholdali kultúrdepothóz kötni.

 

1958 szeptember 5-12 között, Székely Zoltán a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója és Putnoky Emil az újonnan megalakult erdőszentgyörgyi Rajoni Régészeti Múzeum igazgatója ásatásokat kezdeményezett Cseholdalán. Az ásatások célja az addig feltárt bronzdepót pontos helyének a meghatározása és új kultúraanyag feltárása volt. Tar József földjén egyenes teraszon egy 20 x 2 m es kutató árkot ástak, ahol néhány kerámia darabot találtak. Feljebb a dobon, Gagyi Ferenc szántóföldjén földben mélyített kunyhó maradványait ástak ki, melyben néhány cserépedény maradványai voltak.

 

 

 

 

 

A dombra feltérő út (Borzája patak) jobb felén, Bartha András földjén egy tokos füles bronzbaltát ástak ki. 2009-ben az Eötvös Lóránt Régészettudomány intézet és Maros Megyei Múzeum között létrejött együttműködés alkalmával a Cseholdalán megtalált raktárlelet lelőhelyének azonosítása és régészeti összefüggéségeinek tisztázása volt. Ez alkalommal előkerült az eddig feltárt 3 rézbogrács után a 4. rézbogrács is.

 

Erdély szerte a Hallstatt B korszakhoz tartozó bográcsok közül ez a 11. feltárt darab. A 4. rézbográcsot az eddig feltárt 3 rézbográcstól észak-keletre találták meg. A két intézet közötti együttműködés eredményeit Rezi Botond dolgozatában jelent meg „Újabb bográcslelet Erdőszentgyörgyön” címen.

 

 

A Küsmöd patak bal oldalán, a bözödújfalusi víztároló alatt fekszik. Orbán Balázs 1876-ban végzett helyenkénti ásatásai szerint, az alsó és felső Várhegy közel 20 hold terjedésű lehetett.

 

 

 

Várhegyet, Senyeszék dűlőtől a Várpatak (Pojána) választja el. A felső várat az alsó vártól, a felső várpatak választja el, ennek forrása a vár közepéből ered, valószínű ez a forrás biztosította a vár lakóinak a vízellátását. Hagyomány szerint, Senyevitéz volt a Várhegy ura. A vár É-NY homlokzatát 2-4 m-es mély és széles sáncok és földtöltések övezték, melyek folytatódtak a Küsmöd patakjával párhuzamos domboldalon.

 

 

 

Úgy a felső mint az alsó várterületen a mezőgazdasági munkálatok után, vastag, vörös és fekete cserépanyagok kerültek a felszínre. Jelenleg az egész terület kaszáló, legelő vagy be van erdősítve. Orbán Balázs említi, hogy elszórtan a vár területén, fegyvereket, lándzsadarabokat, zablát, harci bárdokat találtak. 1958-ban Székely Zoltán ásatásokat kezdeményezett Várhegyen. 0,2 ha területen 10 kutatósáncot ástak, É-D és NY-K irányban. A 10 cm-es humusz réteg alatt talált egy 40-60 cm-es kultúrréteget melyben előkerültek fekete kerámiadarabok, malomkövek, andezit lemezek és 30 cm-es mélységben egy téglalap alakú 5x2 m-es lakásmaradványai edénydarabokkal. A feltárt anyag a vaskor első fázisára jellemző, időrendben megfelel a Cseh oldalán talált tárgyakéval.

Leánymező

 

A Küsmöd patak jobb partján fekszik egy lankás teraszos földnyelven. K-en a Vargyas patak határolja É-K-en, Ny-on a Küküllő völgye húzódik. Az itt Kapott kerámia töredékek arra utalnak, hogy valamikor korai Hallstatt kori település létezhetett. A régészeti leletek, tanulsága szerint az Erdőszentgyörgyön talált régészeti kultúrák, a Hallstatt B korszakhoz vannak sorolva. Ebben a 150-200 éves korszakban a népelemek eredetétől függően eltérőek a szokások, kereskedelmi kapcsolatok, fenntartási mesterségek, harci eszközök, temetkezési szokások. A vaskor elején a só egy fontos csereáru volt mivel a nagy állatok ( ló, tehén, sertés) tartásában nélkülözhetetlen kellék volt. A kutatásokat előmozdíthatják, a Cseholdalán vagy közelben talált bronzdepóval egyidős sírok feltárása. Nyílt temetőket használtak, halottjaikat elégették, hamvaikat agyag urnába helyezték, az urnák mellé személyes és túlvilágra szükséges kellékeket helyeztek.

Az erdőszentgyörgyi Rajoni Történelmi és Néprajzi Múzeum.

1957 december 30-án történik az avatása, ideiglenes elnökként, Pásztor Györgyöt válasszák, majd 1958-ban Putnoky Emil tanárt. A múzeumot anyaggyűjtésben Székely Zoltán és Molnár István segítik ásatásokkal. 1958-1961 között Lócon, Cseholdalán, Várhegyen, Leánymezőben végeznek ásatásokat. A lóci feltárások alkalmával jelen volt Bözödi György történész is. 1962-1965 között a múzeum munkatársai között találjuk Kusztos Endre grafikust. 1968-ban a múzeum megszűnik és az ittlevő tárgyak a vásárhelyi Maros múzeumban kerülnek. A múzeum első székhelye, a Lábasház emeletén volt, majd átköltözött a kultúrotthon egyik termében

 

În urma descoperirilor întâmplătoare din 1904 și 1928 pe teritoriul orașului Sângeorgiu de Pădure s-au descoperit 22 de toporașe din bronz, una bucată daltă din bronz, 3 vase plate din bronz, un vas deteriorat din bronz, o cană cu toartă, o cană semirotundă din bronz, o podoabă decorativă și un cazan de bronz. Aceste obiecte de bronz aparțin culutrii Hallstatt B2. Cercetătorii care s-au ocupat cu datarea și punerea lor într-un context mai larg sunt: Roska Márton 1928, Aurel Filimon 1932, Mozsolics Amália 1941, Székely Zoltán 1958, Soroceau Tudor 2008, Rezi Boton 2017. Cercetările s-au efectuat pe dealul numit Cseh, Cetățuia, Câmpul Fetii. Din cele 11 cazane de bronz descoperite în Transilvania și circa 15 în Europa, 4 cazane au fost descoperite în Sângeorgiu de Pădure. Aceste obiecte de bronz, actualmente se află în muzeele din Cluj-Napoca și Târgu Mureș.

 

 

                                                                Szabó Ferenc