Erdőszentgyörgy kulturális, egyházi öröksége

1887-ben a kataszteri munkálatok bezárásával ideiglenesen Erdőszentgyörgyön bezárultak a birtokrendezési eljárások. A földeket több művelési ágra osztották: szántó, kert, rét, szőlő, legelő, erdő, adómentes. A termőföldek minőségük szerint nyolc osztályra voltak osztva, mindegyik parcella egy meghatározott minőségi földhöz volt sorolva. Ezek az intézkedések az adóalap meghatározásához vezettek, egy kataszteri hold földterületen 10 év átlagában mennyi tiszta jövedelmet lehet elérni, majd ez az összeg lett a kiszámított adóalap.

 

Dűlőnevek

 

Minden település történetének fontos forrását jelentik a dűlőnevek. A dűlők tanúskodnak a határ régi természeti viszonyairól, határhasználati és birtoklási módokról, egykori tanyákról. A telekkönyvekben mai napig a dűlők alapján azonosítják a külterületi részeket. Időrendi sorrendben foglalom a használt erdőszentgyörgyi dűlő és tanya neveket: 1569-ben Kornis Mihály adományt kap az Erdeössy és Barcsai résznek Borzond nevű pusztára, ezek szerint Borzond már a 16. században el volt néptelenedve.

1657-ben Deáki János református lelkész leltárban foglalja a református egyházhoz tartozó bel és külterületeket. Az egyháznak a következő dűlőkben voltak mezőgazdasági területei: Ásás közben, Felső Senye, Kék domb, Hosszú, Kis Nőd patakja, Nagy híd homloka, Gátszeg, Leánymező.

1802-ben egyházi írásokban említve vannak a következő dűlőnevek: Áj, Új irtás, Felső áj, Alsó áj.

 

1860-ban Benkő Károly ismerteti településünk hegyeit és fontosabb folyó vizeit: nyugatra található a Nagy hegy, Kápolna, Borzond hegye, Örményes. Folyói: Kis Küküllő, patakjai Kismőd, Töltés vagy Kalandos, Kosok mely Senye erdők közül ered, Örményes.

1864-ben Pap Demeter falubíró és Tokos János jegyző számvetése szerint településünkön a következő dűlők szerepelnek: első dűlő Hosszú dűlő mely Marosvásárhely felé vezető út mellett nyúlik helységünkből kiindulva hosszú két sor jegenyefákkal. Második dűlő Cseredomb, hajdan cserefás most pedig szántás, ezen belül van a Berek mely most legelő, harmadik dűlő Tentse, jó gabonatermő, negyedik dűlő Nagy Kosok, gabonatermő oldalas, ötödik dűlő Sanyája ezen belül van a Barlangos, hatodik dűlő a Rét, gabona és szénatartó hely, ezen belül van a Várhegy melyen szájhagyomány szerint volt egy régi vár. Hetedik dűlő Leánymező, egy része bokros másik része szántó, nyolcadik dűlő Áros mező, sík gabonatermő kaszáló hely, kilencedik dűlő Eger, sík gabonatermő hely, tizedik dűlő Borzond, valamikor erdős most pedig egy darabocska bükkös. Ez a dűlő nevezetes a termésköveiről. Tizenegyedik dűlő Borzája, ez is erdős volt, most szántó oldalas, tizenkettedik dűlő Kalandos, ezen dűlőben van a helységnek szőlős kertje mely meglehetős borokat szokott adni.

1864-ben a Rhédei birtok 31 állománya mely 242 hold területet képez utólagos kárpótlási tökében részesült.

1887-ben véglegesítettek a belső és külső területek telekelését és számbavételét. A település 35 dűlőre van osztva és 8 szelvényt tartalmaz.

 

A bel és külterületek 2359 parcellára van osztva, a szám nem tartalmazza az erdő területeket. Dűlő nevek: Hosszú, Tentse. Hosszúkamező, Kosok, Kosoktorka, Barlangos, Sanyaszéke, Pad, Patkórója, Szék, Arnyilak, Rét, Pojána, Várhegy, Várhegymege, Lóc, Léánymező, Nagy híd homloka, Alsó aj, Felső áj, Nyúzó szeg, Gátszeg, Borzond, Őrményes, Cseh-oldala, Kiss-bükk, Kalandos, Vágás, Borozdák, Aranyos mező, Keserű bérce, Szurduk, szénégető, Sanyája itt van egy patak Aranyos patakja benne arany forrás van.

Gazdasági összeírásból pontos helyzetet kapunk a birtokviszonyokról, társadalom alakulásáról. Művelési ágak és adózási rendszer szerint a mezőgazdasági területek 4766 parcellákra voltak osztva. Szántóterület 2743 hold, legelő 510 hold, szőlő 42 hold, kert 996 hold, erdő 1900 hold, adómentes 280 hold. Öt birtokos 300 holdnál több földet birtokolt, három birtokos 100 holdnál többet, 87 birtokos 10 holdnál többet, 76 birtokos 5 holdnál többet birtokol és 377 birtokos 5 holdnál kevesebbet birtokol. Az állattartásban említve van 50 kanca, 50 herélt ló, 17 csikó, 1 bika, 189 tehén, 64 ökör, 42 borjú, 19 bivalytehén, 68 bivalyborjú, 865 juh, 100 kecske, 178 sertés, 92 méhkas.

 

 

 

Korabeli igények szerint fenntartható gazdálkodás érdekében egy öt tagú családnak 5 hold szántóra, 3 hold kaszálóra, 4 igavonó marhára, 1-2 fejőstehénre, 2-3 disznóra és 8-10 juhra volt szüksége. A birtokviszonyok alakulása szerint 1800 lakosból csak 450-500 személynek volt lehetőségük megélni mezőgazdasági tevékenységből. A lakosság nagyobb része földesúri függőségben élt, Schuller, Zeyk, Teleki, Kemény, Kendeffy birtokon szolgáltak. A jobbágy földesúri viszony nagyon egyszerűen alakult. Ha a birtok jobbágy nélkül marad, akkor munkaerőre van szükség, ami oda vezetett, hogy idővel egy valóságos verseny alakult ki a helyi földesurak között. A 19. század végéig településünkön öt udvarház épült, Rhédei, Zeyk, Teleki, Kemény, Kendeffy udvarházak, mindegyik saját gazdasággal. 1774-ben a Rhédei birtokon a következő jobbágyok szolgáltak: Piroska Demeter, Páll Gyuri, Dragus Vasile, Tar Mihály, Elekes András, Petro Simon, Molnár Jancsi, Szopos János, Sziggyártó Mihály, Kertész András, Vénusz Dani. Adózási rendszerbe foglat romák: Berki Pimpo, Ádám Gyuri, Ádám Murki, Ádám István, Sándor Toni, Digye Péter és Pakerát Kurta Simon. A birtok fenntartásához nem csak behozott munkaerőre volt szükség, hanem új gazdálkodási módszerek elfogadására is. Az állattartás kezdett háttérbe szorulni a gabonatermesztés miatt. Forradalmi ötletnek számított az ugar eke alá fogása. Felszántva vetetlenül pihenni hagyott föld felszámolásával az állattartás is gazdaságosabb lett. Az állatokat istállóban tartották, takarmánynövényekkel táplálták, a trágyát pedig ésszerűen a termőtalaj javítására használták. A gabonatermesztés több munkaerőt igényelt mit behozott jobbágyokkal pótolták. Minden behozott jobbágy kapott egy termőterületet melyre házat is építhetett, ha az adományozott területen bozót irtást vagy mocsár lecsapolást végeztek akkor az adomány terület hét évig adómentesítették. A gabonatermesztésre állás előtt 1780-ban Erdőszentgyörgy lakossága 960 személy volt, 1850-ben már duplájára nőtt, 1632 személyre. A betelepített jobbágyok zöme Fogaras és Hátszeg vármegyéből származtak és szabad költözködési joggal rendelkező jobbágyok voltak.

 

 

A szántó területek növeléséért talajjavító munkálatokat végeztek mely belvíz rendezéssel és ármentesítéssel kapcsolatos teendőkre terjedt ki. A Rét, Árosmező, Gátszeg dűlők belvíz rendezések után lettek alkalmasak a szántásra miután a Küsmöd patakját a kiépített mai medrében terelték. A szántó területeken kizárólag búzát, zabot, rozsot és kukoricát termesztettek. Zeyk udvarház úrbéri összeírás alkalmával eskü alatt vallották, hogy középtermés idején egy véka vetett gabona után aratnak négy kalangyát és minden kalangya ereszt egy véka szemet. A kukorica termesztésben se jobb a helyzet, a kukorica tíz évente csak egyszer adott jó termést, négyszer közepest és ötször rosszat. A kövecses palás domboldalak sok trágyázás és kitartó munka után váltak termékenyé. A Kis Küküllő termékeny tere is csak kettős fogattal volt művelhető.

A 19. század közepén a lakosság több mint fele napszámos az uradalmi földeken, habár földel is rendelkezik nem elégséges a család fenntartásához. A jövedelmező gazdasági módszerek elsajátítása érdekében 1868-ban Zeyk Sándor kezdeményezésével megalakult a Székely Művelődési és Gazdasági Társulat. A megalakult társulat tagjai között találjuk edőszentgyörgyi Hutter Károlyt és Veress Lászlót. A terméshozam javítása érdekében áttértek a kétfordulós rendszerről a hármas váltó gazdálkodási módszerre. A szántásra vagy kaszálásra alkalmatlan oldalas területeket gyümölcsösítettek. Azért, hogy megértsük a gyümölcstermesztés fontosságát idézek Altorjai László Gergely lelkipásztor kezdeményezése után 1857 április 14-én elfogadott presbiteri gyűlés határozatából : „Míg egy tanuló 12 oltványt számba nem ád mindaddig oskolázás alatt lenni tartozzék, úgyszintén az ezután házosalandó ifjak is ugyanannyi oltványt tenyészteni kötelesek légyenek, s addig házas életre egybeesketni szabad ne légyen”. Milyen magasra emelték a mércét, minden tanuló, ifjú maga kellet 12 oltványt beoltania és ültetnie. Benkő Károly említi 1860-ban-„Erdőszentgyörgy kertjei híresek, melyek közül három van kitűnőbb, Zeyk János özvegye, Teleki Krisztina a Kalandos nevű helyen és udvarában levő jeles gyümölcsősei. Ezen kívül Volf Márton két hold földet vévén a Kis Küküllő martján legnagyobb szorgalommal tenyészti a hasznos gyümölcsfákat”. Korabeli okirat tanúsága szerint az erdőszentgyörgyi gyümölcskertekben a következő gyümölcsfajták voltak ismertetve, alma: vajas, muskotály, mosolygó, párizsi, tányér, cigány, apró, piros, foltos, árpával erő, zsib, fehér, gyakor ágú, édes, brassai, zöld. Körte fajták: méz körte, kerek vagy sárga téli, muskotály, sós, vackor, elein érő. Szilva fajták: besztercei, húsos, lószemű. Az őshonos hólyagos és különböző ropogós cseresznye fajtákat Borzája, Kalandos, Borzond, Örményes katlanos völgyeiben termesztették. A 19. század közepétől egy általános folyamat alakult, kezdetét vette a közép és nagy birtokok lassú de folyamatos felmorzsolódása. A Teleki Domokos féle „Rhédei juss”, Kemény birtok, Zeyk tulajdonrészek eladásra kerültek lehetőséget adva a fenntartható családi gazdaságok alakulására. Az első világháború kitörése elött 1701 hold uradalmi földet vettek meg a helyi gazdák melynek piaci értéke 397000 korona volt. 1900-ig a Zeyk örökségből több mint 300 hold földet vettek meg a kisgazdák a Csere dűlőn. A fenntartható családi gazdaságokon belül maradt mint fő tevékenység az állattartás, földművelés és különféle mellékfoglalkozások. A mindenhez értő ezermester családi gazdaságok szinte minden fogyasztott élelmet, ruházatot, szerszámokat maguk állítottak elő.

 

A magyar állam tisztában volt a Székelyföldön észlelhető gazdasági lemaradásról. A 20. század elején a hosszú mulasztások eredményei már elviselhetetlené váltak, 1902-ben elindult a nagy gazdasági fejlesztési program az úgy nevezett Székely akció. Az okszerű gazdálkodás gyakorlati bemutatására és művelésére Erdőszentgyörgyön is indítottak egy kisgazda mintagazdaságot. A programon belül a gazdák kedvezményes áron minőségi vetőmagot vásárolhattak, meghonosítottak különféle takarmánynövényeket mint a lucerna és szarvaskerep. Programon belül ismertették és használták a műtrágyát és növényvédő szereket. Mind ezek intézkedések ellenére csak az uradalmi birtokon van lehetőség és akarat a gazdálkodás korszerűsítésére, gazdasági gépek vásárlására. Még mindig több mint fele a földel rendelkező földműves gazdáknak napszámban dolgoznak az uradalmi birtokon. Nem elég, hogy ki voltak téve egyes birtokosok túlkapásainak, a nagyobb munkalehetőségektől is elestek. A Dicsőszentmárton-Sóvárad vasúthálózat teljes szakaszán felvidéki tót munkaerőt alkalmaztak.

 

Az első világháború után a különleges adózási rendszer bevetésével, a lelki válság mellett egy általános gazdasági válság is nehezedett a magyarságra A különleges adók alkalmazása mellett a helyi gazdákat hátrányosan érintette az 1921-es évi agrártörvény mely korlátozta az addig köztulajdonban levő földek használatát- erdők, legelők. Ezek a földek állami tulajdonba kerültek, eddig az ingyen használt legelők, erdők csak bérelve használhatták, megnehezítve az állattartás és az erdőgazdálkodás lehetőségeit. Az elszegényedés olyan nagy arányokat öltött, hogy a szegénységgel küszködő szülök leányaikat szolgaságra küldték Kolozsvárra, Szebenbe, csak éppen ne kelyen tartásukról gondoskodniuk. Ez a jelenség nagyon elterjedt a többgyermekes családokban. Az 1921-es földreform alkalmazásával a helyi földesurak is érintve voltak. Schuller Rudolf földbirtokos tulajdonából 1000 hold földet sajátítottak ki. A megmaradt 800 hold területen évente 2000 kalangyánál több búzát csépelt saját cséplőgépével. Szarvasmarha állománya 550-600 állatból tevődött össze. Az erdőkitermelési vállalata bizonyult a legjövedelmezőbbnek, ahol 200-300 zöme idegen munkásokat foglakoztatott.

 

 

 

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az 1940-es Bécsi döntés nagy reménnyel és megelégedéssel volt fogadva. „A Kis Magyar Világban” újraindult a támogatási rendszerre alapuló célszerű agrárpolitika. A magyar honvédség szeptember 10-én vonult be Erdőszentgyörgyre, ugyanakkor megkezdték tevékenységüket a helyi bizottságok. Az Erdélyi Gazdák Egyesülete -E M G- létre hozásával megkönnyítettek a mezőgazdasági támogatásokhoz való hozzáférést. A helyi gazdakőr elnökének Csizmadia Pétert és Filep Zsigmond tanítót választották. Elsődleges teendők közé tartozott a fiatal gazdálkodok színvonalas kiképzése. Ennek érdekében aranykalászos és ezüstkalászos gazda tanfolyamokat indítottak. Kiképzés után a gazdálkodok kedvezményes árban minőségi vetőmaghoz jutottak, tovább tenyésztésre faj kocákat kaptak, és lipicai lovakkal pótolták a hiányzó igavonó állományt. A gyümölcs és szőlő termesztésben is támogatási rendszert alkalmaztak, kedvezményes árban permetezőgépeket, permetszereket, gyümölcs és szőlő oltványokat kaptak az igénylők. A fiatal családoknak osztottak öt ári szőlőültetvénynek alkalmas területet az Alszeg délre néző dombjain. Habár háborús idők jártak, minden évben változott az adózási alap, de legalább venni csak onnan vettek ahonnan lehetett.

 

A második világháború után a kvóta rendszer alkalmazása és földek állami tulajdonban való átírása voltak az elsődleges célok. A kötelező vetésterv és a kötelező beszolgált termékek alacsony bevételi ára teljesen megbénították a termelőket. Erdély visszacsatolt területein még durvábban alkalmazták a kötelező mezőgazdasági termékek begyűjtését. A megszabott kvóták miatt egyes gazdák önként lemondtak a gyengébb nem jövedelmező földekről , de ami még szomorúbb lemondtak a szőlős és gyümölcs ültetvényekről. Miután megtörték a földtulajdonosokat a kvóta rendszerrel, 1958-ban településünkön megalakul a mezőgazdasági társulás, majd 1962- ben a mezőgazdasági termelő szövetkezet. A magánterületek döntő többsége állami tulajdonban kerülnek az erőszakos döntések sorozata után véget vetettek a hagyományos egyéni érdekeltségnek, az önálló családi életmódnak.

 

1959-ben településünk lakossága 4350 személy mely 1155 családra oszlott. A lakosságnak több mint felének a megélhetőségét a mezőgazdasági termékek biztosították. Az állatok létszáma az 1940-1944-es évekhez viszonyítva majdnem felére csökkent, szarvasmarha 435 db, ló 189 db, sertés 726 db, juh 1220 db. Az állattartásban észlelhető csökkenés az erőszakos kvótarendszer alkalmazása miatt alakult.

1952 szep. 24-én megalakult a M.Á.T. és ennek keretén belül Erdőszentgyörgy rajoni központi szerepet kap.

 

 

A község rajonon belüli központi szerepe fokozatosan nő, rövid idő alatt vágóhíd, gabonaraktár, növényvédelmi központ, szarvasmarha megtermékenyítő központ, disznóhizlalda épült. Ezek a létesítmények szakosított szakemberekkel működtek.

 

Varga János vezetőszerep vállalásával 1951-ben megalakult a Zöldség és Gyümölcsfeldolgozó Vállalat. A gyümölcsfeldolgozó részleg évi átlagos termelése, 12-15 vagon aszalt alma, 10-12 vagon feldolgozott aszalt szilva, 6-7 vagon aszalt körte, szárított zöldségek, savanyúság hordószámra, lekvárok, és még sok más feldolgozott gyümölcs és zöldség termék.

 

 

Helyi szinten a gyümölcsfeldolgozás biztosítva volt, a helyi adottságok pedig lehetővé tették egy értékes gyümölcsültetvény létrehozását ahol Belényesi András töltött be vezetői szerepet. Az 1970-es években a gyümölcstermesztésben a meglévő faiskola mellett 60 ha málna, 10 ha ribizli, 5 ha mogyoró, és közel 100 ha dióültetvényt létesítettek. A gyümölcsfaiskolában 800 ha területen évente 300-350 ezer oltványt állítottak elé. A faiskola és gyümölcstelep évente 15-20 állandó munkást foglalkoztatott, ezen kívül még 300-350 szezonmunkást is.

 

 

Az alacsony megszabott bevételi árak, az aránytalan fizetések a központosított állam bevételét gyarapítottak, a kollektív tagok anyagi színvonala egy ipari munkáshoz viszonyítva alacsony szinten maradt. A kollektivizálás időszaka alatt az önfenntartó gazdasághoz értő korosztály kiesésével olyan korosztályok nőttek fel kiknek a rendszerváltás után kevés ismeretük maradt a fenntartható gazdaságok újraindításához. 1990 után lehetővé vált a földek visszaszolgáltatása, de vártnál és a nagy remények ellenében nehézkesen kezdett kibontakozni a meglévő kevés támogatási rendszerre alapozó vállalkozások. A támogatások nagyobb része az iparszerű tömegtermelés felé megy, szinte fel se lehet venni a versenyt velük, de a helyi tájegység sokszínűségé miatt, a bonyolult birtokstruktúra miatt a kiutat a tájjellegű fenntartható családi gazdaságok jelenthetik.

SZŐLÉSZET-BORÁSZAT

 

Erdőszengyörgyön lehet-e prioritás a szőlészet, egy olyan érték melyre lehet számítani? Kérdő jellel fogalmaztam, hamar feleletet is adok, igen lehet mert ebben a tevékenységben benne van a munka öröme, biztosítva van a kikapcsolódás, és nem csak egy eredményes időtöltés hanem egy jövedelmező tevékenység is. Erre elődeink is felfigyeltek, báró zágoni Szentkereszti György 1870-ben megjelent Szőlőépítés, Művelés és Pincekezelés című könyvében írja „földrajzilag Erdély két nagy gabonatermő ország között helyezkedik, e téren nem tudunk velük versenyezni, … marad a fa, az állatok és a bor”.

 

 

Településünk része a Kis Küküllő menti ősi borvidéknek melynek első alkotói II. Géza király által behozott szászok voltak. Hogy mennyire értékesek voltak a szőlőültetvények, milyen értéket képeztek azt legjobban mutatják a telekkönyvi nyilvántartások melyek már az 1660-as években véglegesítettek. Mikor az erdőszentgyörgyi szőlészetre vagy bórkultúrára hivatkozunk nyugodtan a Kis Küküllő menti borászati kultúrához sorolhassuk, ez egy olyan egység amit nem lehet leosztani csak egy pár településre mert a történelem hullámai csalnak. Az információ, a borászat titkai, az újítások akkor is úgy terjedtek mint most, megtanulták egymástól. Településen belül ahol az évi átlag középhőmérséklet 9C- 9,5C körül van akkor az éghajlati viszonyok biztosítva vannak. A csapadék összeg évről évre változó 450-650 mm között van, leosztva a május és júniusi hónapok csapadékosabbak, október és február szárazabb hónapok. A minőségi borok esetében nagyon kedvező a fenti hő-csapadék arány. Ami a talaj minőségét illeti, több előnye van mint hátránya. Településünk domborzata különböző talajösszetételtű geológiai összefonásokból tevődik össze, a dél dél-nyugati fekvésű völgyek domborzatok rétegesen agyagos barna talajból tevődnek össze. Igen gyakori a homokkőt tartalmazó agyagos föld is. Említett talajminták előnyei, hogy a vizet és a meleget több ideig tárolják, szárazabb hónapokban biztosítva van a vízellátás, folyamatosabb a szőlő fejlődése. Az agyagos talaj hátrányai, nehezebb a megművelése, a nedves agyagos talaj kedvez a kártevőknek e miatt több növényvédelmi munkálatokra van szükség. A kedvező csapadék - hő arány minőségileg is befolyásolják a szőlő savasságát, ízvilágát. A Küküllő menti borok a minőségi fehérborok hazája, a borok üdék, életesek és igen zamatosok. A Kis Küküllő mentén a filoxéra járvány előtt a következő szőlőfajták volta elterjedve: Nagy szemű, Kövér, Kecske- csicsű, Som, Muskotály, Bakator szőlő, Gergely szőlő, Leányka, Járdovány, Király, Hóviz. A szőlőtőkék esetében kizárólag a karos támaszrendszerű szőlőművelést alkalmazták.

 

Az évi munkák kora tavasszal a nyitással kezdődtek, a télire elfedett szőlőket kitakarták, majd következett a karózás és a kötözés. Tavaszi munkák folytatódtak a mély kapálással, hajtásválogatással, és hajtás kötözéssel.

Nyári munkálatokból kevés jutott, csak daraszólást végeztek, vegyszeres munkálatokra nem volt szükség mert a szőlő betegségei szinte egyszerre jelentek meg térségünkben. A lisztharmat 1880-ban, a peronoszpóra 1891-ben a filoxéra 1890-ben. Mindhárom betegség Amerikából származott. Késő ősszel október 15. után kezdődtek a szüreti munkálatok, metszés, takarás mely lehetett földel vagy szalmával.

A szőlészet fortélyai ismertek voltak az uradalmi birtokon, jártasok voltak úgy szőlő termesztésben mint a pincészetben. Teleki Domokos kancellár említi 1790-ben: „Jöttem Szentgyörgyre ahol három alkalmas udvarházat láthatsz benne, a helység végénél szép szőlők vannak„. Wesselényi Kata ki Szentgyörgyön úttörői gazdálkodást folytatott 1770-ben említi: „Jószágok jövedelmét én vittem többre, mert szőlőket gyümölcsöket ültettem”. A korabeli feljegyzések szerint az uradalmi szőlősök a Kalandos dűlőben voltak, jól voltak művelve, a másik északra Barlangoson ahol közepesen művelik, hasonlóan is terem (Benkő Károly). 1860-ban a községben 26 hold szőlős van és a következő szőlőfajtákat termesztették: Közönséges, Muskotály, Kövér, Piros, Fehér, Tök, Járdovány, Leányka. 1872-ben az erdélyi Borászati Lap írja: „A leányka szőlő kitűnő finom, vékony és tüzes, zamatos bort ad különösen Erdőszentgyörgy és környékén van elterjedve”. A bor minősége nagyon függőt a szüretelés időszakától, ha az idő engedte a szüretelést a novemberi hónapra halasztották.

 

 

 

A korán szüretelt szőlőből készített borok meg ecetesedtek „pokrócosodtak” amit a kocsisokkal itattak, kurta életű embernek, kurta életű borba volt része. A cukor fokolót (sűrűségmérőt) 1850- ben már ismerték, úgy szintén a borok kénezését. Kezdetben csak a hordót kénezték a mustot vagy a bort a szőlő betegségek elterjedése után kénezték. A must erjedése hideg pincékben történt, második évben a bor utóerjedésen ment keresztül. Az első fejtést márciusban végezték, második fejtést pedig az őszi hónapokban. E szerint jobban kedvelték a magas alkohol tartalmú száraz borokat.

A filoxéra járvány, peronoszpóra, lisztharmat betegségek megjelenésével a szőlő termesztés több szaktudást igényelt, költségesebbé vált. A kipusztult ültetvényeket ellenálló amerikai fajtákkal helyettesítették. A Kis Küküllő völgyében 1895-ben ültették az első filoxéra elleni szőlőket: Elvira, Concord, Herbemond, Noah-Nova, Otthéllo, Izabella, Delaware.

Településünkön az uradalmi földek lassú felmorzsolódásával nem maradt sem akarat, sem tudás, sem anyagi háttér oltottszőlők ültetésére. Azok a völgyek, dombok melyek valamikor hangosak voltak a szüret izgalmától most kihaltak csak az emlékek maradtak.

 

Borzond, Örményes, Borzája, Kisbükk, Cseholdala, Padvége, Kalandos, Hosszú, Barlangos dűlőkben elveszítettük szőlőseinket vele együtt történelmünk egy részét is.

 

A bor mértékletességre int, egyetlen kortyban ugyanannyi szépség van, mint egy egész kannában. A kóstolópince és a részegek kocsmája között ugyanannyi a különbség mint a kollégium és bolondokháza között. (Dr.Csvossy György)

 

Szabó Ferenc - 2023