Erdőszentgyörgy kulturális, egyházi öröksége

Erdőszentgyörgyön is mint Székelyföld más településein ugyanazok törvények, jogok és kötelességek szabályozták a társadalom alakulását. Székelyföld tulajdonilag a székelyek földje volt. Ezt a székely jog világosan kimondta „székely ember örökségét semmiképpen el nem veszítheti ha a fejét hitetlenségért elveszíteni is hanem atyafiára marad”. Ezek a jogok a székely vérből származtak, ezt veleszületett jognak tekintették melyet a székely nem csak szülőföldjén élvezett, hanem a Székelyföldön kívül is. Minden székely egyenlően szabad volt, nemesnek számították jogilag, ha közrendű is egyenlőnek tartotta magát az előkelővel. Ennek a szabadságnak jogforrása és záloga a katonai szolgálat volt. Erdőszentgyörgyi székelyek katonai szerepéről egy 1347-ből származó adománylevélből tudunk, mikor is Lackfi István erdélyi vajda Újvárhóz (Gogánvár) tartozó Egrestőt és Filetelkét hadnagynak mondott Erdő (Erdew) székely ispánnak adományozza. Csánki Dezső történész szerint Erdő Székely ispán későbbi erdőszentgyörgyi Erdő család elődjének tekinti. Az ispán volt a székelyek fővezére kit maga a király választott egy bizonyos időre. Ebből az időből a lovasok és gyalogosok számáról nem tudunk, de a közös szabadság érdekében minden székelynek valamiképp katonai feladatai voltak. A székely vérből számított jogokat még maga Mátyás király se tudta megszegni mikro is egy 1481-ben kiadott oklevélben „erdőszentgyörgyi Meggyes Balázsnak hűtlensége miatt a vármegyei birtokait csupán a Székelyföldön bírt örökségei kivételével Báthori István országbírónak és erdélyi vajdának adományozza”. Ahogy ebből az adománylevélből is kitűnik , Meggyes Balázs Székelyföldön kívüli birtokait a király elvehette , de Székelyföldön belül az erdőszentgyörgyi birtokait megtarthatta magának és utódainak.
Idővel a székely társadalomban két rend alakult ki , az előkelők rendje és a közrendűek. Ez a kialakult két rend megosztotta a székelységet mely belső harcokhoz vezetett .Ennek a konfliktus helyzetnek Mátyás király vetett véget mikor is 1463-ban a székelyeket három rendre osztotta: főemberek (primore), lófők (primipili) és gyalogosak (peditas). A primorok kik a ranglista felső fokán álltak a hadban három, öt lovassal jelentek meg. Őket követte ugyancsak lóháton saját lován harcol lófők , őket követték a gyalogoson hadakozó közszékelyek. Mátyás király idejében akármilyen rendhez is tartoztak a székelyek nemesekhez számítottak , szabadon változtathatták helyüket és csak akkor lehetett őket munkára bírni ha ők ebben beleegyezésüket adták. A 16. Század elején a örökölt szabadságjogok lassan háttérbe szorultak és helyükbe a feudális típusú vármegyei rendiség alakult ki egy erőteljes nemesi rendel és jobbágysággal. Az addigi gyalogrendűek akik jog szerint ugyanolyan nemesek voltak mint az előkelők és a lófők most zsellérek és szolgák közé sorolták. A székelyek elfogathatatlannak tartották az új törvényt és 1562-ben felkeléssel próbálták megakadályozni jogaiknak elvesztését. Ezt egy nagyon véres megtorlás követte, mikor is János Zsigmond király vezette hada és az erdélyi nemesség hada a székelyekre rontott. Bözödi György szerint „ a székely nép lázadásának siralmasabb véget képzelni sem lehetett volna”.Pedig a megtorlás még kegyetlenebb volt. 1562-ben János Zsigmond Segesváron összehívja az országgyűlést ahol a székely felkelés ügyeit vitatták. Köznép beadványai szerint, Kornis Mihályt erdőszentgyörgyi birtokost a kegyetlenségei miatt a székelyek fő elnyomóinak tüntették fel és a székely felkelés közvetlen okozójának tartották. Kornis Mihálynak jelentős vagyona volt Udvarhelyszéken,Marosszéken és vármegyei területeken. Egy 1554-ben kiadott adománylevélben Barcsai Borbála urának Kornis Mihálynak adományozta Erdőszentgyörgy birtokait és evvel gyarapította a meglévő Marosszéki birtokait. A királyi jogok kiterjesztésével Székelyföldön a primor és lófők nemesi rendet élveztek , a gyalogos rendet pedig átmenetileg a fejedelmi jobbággyá nyilvánították. Ez azt jelentette ,hogy adófizetők lettek. Erdőszentgyörgyön székely társadalom különböző rétegeinek alakulásáról 1602-től vannak adataink, mikor is Basta császári hadvezér elrendelte a császári hűségre felesketett katonák összeírását. Az összeírásban nyolc szabad székely és hat jobbágy van említve. Ez az első összeírás ahol a családfők névileg vannak említve. 1603-ban már 15 szabad székely és 5 jobbágy van nyilvántartva.
Báthori Gábor fejedelem teljesen átgondolta a székely politikát, fontosnak tartotta székely haderő megerősítését és emiatt 1608-ban több egyéni kiváltságlevelet adott híveinek. Egy ilyen adománylevelet kapott erdőszetgyörgyi Nagy János, kit a fejedelem, a szabad székelyek osztályából a lófő székelyek osztályába sorolja. Ez az adománylevél 1608 szeptember 28-án volt kitöltve Kendy István kancellár által. Az eredeti kutyabőrre volt írva, Fülöp Ferenc erdőszentgyörgyi református esperes és dr. Troján Károly parajdi római katolikus plébános fordították latinból magyarra 1931-ben.
Adománylevél

,,Mi Báthori Gábor, Isten kegyelméből Erdély fejedelme magyar királyság részeinek ura és a székelyek grófja. Jelen sorainkkal mindenkinek , akiket illet tudomására hozzuk és emlékezetébe ajáljuk ,hogy mi miután némelyek a mi hűséges tanácsosaink közül ezért közbenjártak figyelembe véve és megvizsgálva Nemes ,Tekintetes Nagy János de erdőszentgyörgy ,hűséges és odaadó szolgálatait, amelyeket tehetségéhes képest a mi erdélyi királyságunkban minden háborún alkalommal hűségese teljesített és a jövőben is teljesítendő azért. Ugyanazt a Nagy Jánost a szabad székelyek osztályából és állapotából kiemeljük és a valódi lófő székelyek osztályában sorozzuk.(…)''

,,Úgyazonban ,hogy ugyanazt a Nagy János az ő örökösei és összes utódai jó lovakon felszerelve sisakkal ,vérttel, pajzzsal, lándzsával és egyéb katonai felszerelésekkel a többi lófő székelyek módjára jól kiképezve a mi parancsunkra és utódaink parancsára minden háborús hadjáratban úgy az általános mint a részlegesben megjelenni és hűséges szolgálatot teljesíteni tartozzanak. És nemkevésbé az ő házát a megnevezett Erdőszentgörgy területén fekvő egyrészről Nagy Péter , másrészről Sós Balázs erdőszentgyörgyi Kornis Ferenc György , jelenleg Székely Marosszék helyen lakó jobbágyainak szomszédságában minden adótól és járandóságtól úgy a közönségesektől mind a rendkívüliektől, mint pedig a mi kamaránknak fizetendő segély fizetéstől és bárminemi szolgálattevéstől amivel a pornép adózik, mentesítjük.(…) Kelt a mi városunkban Kolozsvárt az Urnak 1608 esztendejében szeptember havának 28. napján''.

A lófői rendi állás olyan fejedelmi adomány melyet Nagy János lófő összes utódai vérszinti leszármazás útján örökölnek. Bethlen Gábor is folytatta elődei politikáját és célja a székely haderő megerősítése volt. E miatt különböző rendi intézkedéseket hozott mivel a székely társadalomban kialakult egy olyan sajátos helyzet mely gyengítette a katonai rendek szerepét. Szokássá vált az önkéntes jobbágyoskodás és a feje kötött jobbágyak katonai szolgálat aluli felmenése. Ilyen jobbágytartó volt Kornis Ferenc kinek Erdőszentgyörgyön 31 jobbágya volt kik urának két napot dolgoztak hetente, ezzel minden szolgálattól ős adófizetéstől megszabadultak. Bethlen Gábor 1614-ben elrendeli a székelyek összeírását , Erdőszentgyörgyön 71 családfő van lajstromba véve katonai kötelességük szerint. Két csoportot különböztethetünk meg , az egyik a szabad székelyek rétege , a másik pedig az alávetett adózó lakóság. A szabad székelyek rétegében Kornis Ferenc szerepel mint primor (előkelő) ,Nagy János primipili (lófő) és petides (gyalogos) Mihály Mester, Sebe Márton, Sebsi Tamás. Csak öt szabad székely családfő van lajstromba véve. Az alávetett rétegben, jobbágy 11 családfő , feje kötött jobbágy 13 családfő , jövevény jobbágy 4 családfő , megyei zsellér 33 családfő van említve. A külső beköltözött jobbágyok száma meghaladja az erdőszentgyörgyi őshonos székelyek számát. Térségünkben ilyen sajátos helyzetet nem lehet észlelni. Ha a környék településein kialakult társadalmi helyzetet nézzük a szabad székelyek száma ( lófő, gyalogos) 30-40 családfő van nyilvántartva , ellenben az idegen zsellérek száma és a feje kötött jobbágyak száma 2-3 családfő. Ez az állapot jellemző az 1635-ben Rákoczi György által végzet összeírásban is. A nemesek rendjében Rhédey János és Kornis Margit vannak említve , szabad jobbágy Nagy János , fia István és György. Gyalogosok Sepsi Tamás, Paniti János, Kis Sebe Márton, Mattius János. A többi családfők , jövevények és bejövő jobbágyok. Összehasonlítás képen térségünkben Erdőszentgyörgyön alakult ki a legszánalmasabb társadalmi helyzet. Hová tűnhetett el a lakosság több mint fele? Demény Lajos történészt Marosszéken több olyan települést említ ahová idegen (székelyföldön kívüli) megyei zsellérekkel kellett pótolni az eltűnt családfők számát, de csak hat településen a bejövő zsellérek száma meghaladta a helyben levő őslakosok számát. A 18.század se hozott nagy változást, a fellendült gazdálkodáshoz nemeseknek munkaerőre volt szükségük ezért még több idegen zsellért költöztettek be. Házasságok és öröklések után a következő nemesi családoknak voltak birtokai Erdőszentgyörgyön : Rhédey, Zeyk, Teleki, Kornis , Kemény, Kendeffi, szabad székelyek Nagy György és családja. Az ősjobbágyok és bejövő jobbágyok száma 175 főre tehető. Székelyföld más településeihez viszonyítva ahol a székelyek igaz elveszítették területi autonómiájukat , de a székek és települések szintjén sikerült az önigazgatás alapjait megtartani , addig Erdőszentgyörgyön a 17 és főleg a 18.században a lakosság több mint 95% függőségben élt, elveszítette sajátos székely jogrendjét és ugyanazt a szolgasági sorsot osztotta az idegen bejövő megyei zsellérekkel.

Szabó Ferenc

Benkő József – Transsylvania specialis
Bözödi György - Székely bánja
Cserei Mihály - Erdély históriája
Demény Lajos – A fejedelmi székely politika és a székelyföldi népesség összeírása 1575-1627
Egyed Ákos – A székelyek rövid története
Jakó Zsigmond – A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei
Pál Antal Sándor – Székely önkormányzat – történet
Sófalvi András – Sóvidék a középkorban